Az alábbi kis szösszenet a hétvégén készült. MBJ-vel felmentünk a Szent Vid felől Írott-kőre és vissza. Rajtunk kívül is bőven voltak emberek a hegyen: egymással párhuzamosan két teljesítménytúra is zajlott a Kőszegi-hegységben, ezúton is köszönjük a pontőr bácsiknak…

Ha egyszer már ezt a szófordulatot nem sütöttem volna el, most azzal kezdeném, hogy ebben a történetben ennyi volt. De egyszer már elsütöttem, így most csak egyszerűen, ugyanakkor - miután a téma a hosszú jegelés alatt minden aktualitását elvesztette - teljesen váratlanul ismét…

A szavak után végre ismét a képeken a sor. Enjoy. További kisfilmek itt.

Eszter hívott. A felhő még nem vonult el, így térerő továbbra sem volt (nem is értem, hogyan tudott egyáltalán kicsörögni a telefonom), beszélni nem tudtunk. Csak annyit hallottam, hogy ő az, és hogy nem teljesen nyugodt a hangja, aztán pár szófoszlány után néma…

Másnap reggel egész jó időre ébredtünk, így a szöszmötölés után el is indultunk felfelé. Előző napról ismerve az utat, hamar eljutottunk a sziklás részhez. Kicsit aggódtam, hogy Gyula és Tamás hogyan veszik az akadályt, de semmi dráma nem volt, fennakadás nélkül haladtunk…

Már annak idején a Jalovec után eldöntöttük, hogy egy szép napon tiszteletünket tesszük a Júliai-Alpok olasz nyúlványain. Nos, ez a nap – pontosabban egy szombat-vasárnap-hétfő hosszított hétvége – 2012 júniusának elején jött el. Jôf Fuart, alias Viš, alias…

Gyorsjelentés: a már egyszer kielemzett alaptábori infrastruktúra arra mindenképpen jó, hogy többé-kevésbé naprakész infóink legyenek Kirgizisztánból, hiszen egy-egy sms vagy kósza e-mail azért beesik. Ákos például Viberen (!!!) jelentkezett be. A lényeg: - A kajával…

Azt már tisztáztuk, hogy a Lenin-csúcs esetében a két legfőbb nehézséget az időjárás és magasság jelenti. Az alaptábor 3600 méterrel van a tengerszint felett, a csúcs 7100 méter. A kettő között tehát egy jó 3500 méternyi szintemelkedéssel kell számolni.…

A Lenin-csúcs (Пик Ленин) az egykori Szovjetunió harmadik legmagasabb csúcsa, és általánosságban az egyik legkönnyebb hétezresnek tartják. Emiatt a világ egyik legnépszerűbb hegycsúcsa lett, és évente a világ minden tájáról mászók százai özönlenek ide.  Híres a…

Egy kép többet ér ezer szónál. Hát még sok kép... A szavak az előző bejegyzésekben mesélnek (itt és itt), most a képeken a sor:   További kisfilmek itt.

A házig emlékezetes momentum már nem akadt, ha csak azt nem számoljuk, hogy szembejött velünk egy lengyel srác, aki a Stanicev dom téli szállásán aludt, és éppen hátizsákkal utazta körbe Európát (még az is lehet hogy autóstoppal, de erre már nem emlékszem pontosan). A…

A helyszín ismét Szlovénia. A szokásos kora nyári, késő tavaszi kiruccanás célpontját ezúttal Laca dobta be: előtte nem járt még soha a Triglavon. Balázzsal nekünk jó emlékeink voltak a hegyről, így Laca javaslata gyakorlatilag ellenállás nélkül…

A Kinizsi100 előtti utolsó nagy erőpróba: Tanúhegyek50. 10 óra körüli időt tűztem ki magamnak. Nem nagyon akartam futni (ez mondjuk végül nem sikerült), inkább azon volt a hangsúly, hogy a Kinizsi előtt legyen szint a lábamban (ez maradéktalanul sikerült). Meg egyébként is, ezen…

Történt pedig, hogy a nagy márciusi hóhelyzet idején összeültünk egy jó kis fröccsözgetésre az arcokkal. Szó szót, fröccs fröccsöt követett majd egy dramaturgiailag indokolt pillanatban Balázs kijelentette, hogy "most vagy soha"! Azaz vagy idén csinálja meg a Kinizsi100-at,…

Mint azt korábban már említettük volt, Balázs nem ezen a túrán volt élete csúcsformájában. Már az előző napi mászás is megviselte, mind fizikailag, mind pszichésen, ehhez hozzáadódott egy kvázi álmatlanul töltött éjszaka, így ő reggelre számot vetett magával és…

Íme egy újabb beszámoló azokból az időkből, amikor még egyencipőben jártunk, babaarcunk volt és a fejünk búbján a hajunkat hordtuk, nem a homlokunkat. A terv: Jalovec-Mangart gerinctúra. Nem nagy meglepetés, a célpontot újfent a Triglavon eláztatott könyvből néztem…

Firkászunk csak nem akar előrukkolni a mulhacénes sztori folytatásával, addig is egy kis ízelítő a régmúlt ködéből, szintén a Júliai-Alpokból. A célpont választásában nagy szerepet játszott, hogy a korábban kalandos körülmények között eláztatott szlovéniai hegyi…

A Firkász viszonylag kevés magashegyi túrán vett részt jól bevált endorfinos társai nélkül, de hogy ellensúlyozza Bölcsészünk intenzív jelenlétét a blogon, arra a megfontolásra jutott, hogy első önálló posztjában egy ilyen élményét osztja meg. A helyszín az amúgy is…

Azt szokták mondani, egy kép többet ér ezer szónál. A szöveg megvolt az előző bejegyzésekben, most akkor jöjjenek a képek. Ha esetleg a leírásokból nem derült volna ki, remélem ebből az összeállításból nyilvánvalóvá válik, mekkora móka volt ez a pár nap... További…

Az előző bejegyzésben már majdnem eljutottunk a szállásunkig, a Berlinerhüttéig. Hajtás után, fotókkal gazdagon dokumentálva (és meglehet, kicsit hosszan) következik a folytatás.A Berlinerhüttéről – már amennyiben lehet hüttének hívni, hiszen egész…

A legutóbbi bejegyzésből kiderült, hogy doktor Zsigmondy mennyire jó arc volt. A mostaniból reményeim szerint kiderül, hogy milyen volt a nevét viselő hegy környékén csatangolni. Vagy legalábbis eljutni odáig... Indulás előtt az ilyenkor szokásos kört lefutottuk (azaz MBJ-t…

Történt pedig, hogy egy hétvégi este Eszterince nekem szegezte a kérdést: keddre és szerdára szabaddá tudnám-e tenni magam? Merthogy az a helyzet, hogy valami facebook-os okosságon úgy néz ki, hogy nyert. Egy vacsorát, valami indiai étteremben. Budapesten. Erőss Zsolttal.…

Hegyünk névadójáról elég szűkszavúan emlékeznek meg a netes források, pedig igazán sokkal többet érdemelne, hiszen Dr. Zsigmondy Emil olyan életutat járt be, ami valódi, ünnepelt legendává tette volna, ha a 20. században születik.Kezdjük mindjárt azzal, hogy jóképű…

Alapvetően, ugye, egy ilyen eseményen gyalogolni kell, tehát azon nem nagyon van mit agyalni, hogy mivel töltse az ember a napját. A hogyan kapcsán azonban van pár megfontolásra érdemes dolog, már természetesen azon kívül, hogy egy ekkora távra fel kell készülni mind testileg, mind…

A minap beszéltem Balázzsal valami ügyben. Köszönés helyett így vette fel a telefont: "B@szki, most már aztán igazán beérhetnél Tatára!" Hát tessék.7. Vadkerítések és látomások - Koldusszállás (83,74)Végül a bányahegyi pihenő is jó fél órás lett. Amíg én…