Az alábbi kis szösszenet a hétvégén készült. MBJ-vel felmentünk a Szent Vid felől Írott-kőre és vissza. Rajtunk kívül is bőven voltak emberek a hegyen: egymással párhuzamosan két teljesítménytúra is zajlott a Kőszegi-hegységben, ezúton is köszönjük a pontőr bácsiknak…

A szavak után végre ismét a képeken a sor. Enjoy. További kisfilmek itt.

Eszter hívott. A felhő még nem vonult el, így térerő továbbra sem volt (nem is értem, hogyan tudott egyáltalán kicsörögni a telefonom), beszélni nem tudtunk. Csak annyit hallottam, hogy ő az, és hogy nem teljesen nyugodt a hangja, aztán pár szófoszlány után néma…

Másnap reggel egész jó időre ébredtünk, így a szöszmötölés után el is indultunk felfelé. Előző napról ismerve az utat, hamar eljutottunk a sziklás részhez. Kicsit aggódtam, hogy Gyula és Tamás hogyan veszik az akadályt, de semmi dráma nem volt, fennakadás nélkül haladtunk…

Már annak idején a Jalovec után eldöntöttük, hogy egy szép napon tiszteletünket tesszük a Júliai-Alpok olasz nyúlványain. Nos, ez a nap – pontosabban egy szombat-vasárnap-hétfő hosszított hétvége – 2012 júniusának elején jött el. Jôf Fuart, alias Viš, alias…

Egy kép többet ér ezer szónál. Hát még sok kép... A szavak az előző bejegyzésekben mesélnek (itt és itt), most a képeken a sor:   További kisfilmek itt.

A házig emlékezetes momentum már nem akadt, ha csak azt nem számoljuk, hogy szembejött velünk egy lengyel srác, aki a Stanicev dom téli szállásán aludt, és éppen hátizsákkal utazta körbe Európát (még az is lehet hogy autóstoppal, de erre már nem emlékszem pontosan). A…

A helyszín ismét Szlovénia. A szokásos kora nyári, késő tavaszi kiruccanás célpontját ezúttal Laca dobta be: előtte nem járt még soha a Triglavon. Balázzsal nekünk jó emlékeink voltak a hegyről, így Laca javaslata gyakorlatilag ellenállás nélkül…

Ha a múltkori Káli30 volt a kapudrog, akkor az analógiát folytatva ez a menet kompromisszummentes, lebegős belövésnek ígérkezett. Annak ígérkezett, aztán nem az lett. Az, hogy nem így történt, (kisebb) részben az időnek, (nagyobb) részben saját magamnak tudható be. A túrának…

Történt pedig, hogy a nagy márciusi hóhelyzet idején összeültünk egy jó kis fröccsözgetésre az arcokkal. Szó szót, fröccs fröccsöt követett majd egy dramaturgiailag indokolt pillanatban Balázs kijelentette, hogy "most vagy soha"! Azaz vagy idén csinálja meg a Kinizsi100-at,…

Mint azt korábban már említettük volt, Balázs nem ezen a túrán volt élete csúcsformájában. Már az előző napi mászás is megviselte, mind fizikailag, mind pszichésen, ehhez hozzáadódott egy kvázi álmatlanul töltött éjszaka, így ő reggelre számot vetett magával és…

Íme egy újabb beszámoló azokból az időkből, amikor még egyencipőben jártunk, babaarcunk volt és a fejünk búbján a hajunkat hordtuk, nem a homlokunkat. A terv: Jalovec-Mangart gerinctúra. Nem nagy meglepetés, a célpontot újfent a Triglavon eláztatott könyvből néztem…

Firkászunk csak nem akar előrukkolni a mulhacénes sztori folytatásával, addig is egy kis ízelítő a régmúlt ködéből, szintén a Júliai-Alpokból. A célpont választásában nagy szerepet játszott, hogy a korábban kalandos körülmények között eláztatott szlovéniai hegyi…

A Firkász viszonylag kevés magashegyi túrán vett részt jól bevált endorfinos társai nélkül, de hogy ellensúlyozza Bölcsészünk intenzív jelenlétét a blogon, arra a megfontolásra jutott, hogy első önálló posztjában egy ilyen élményét osztja meg. A helyszín az amúgy is…

Azt szokták mondani, egy kép többet ér ezer szónál. A szöveg megvolt az előző bejegyzésekben, most akkor jöjjenek a képek. Ha esetleg a leírásokból nem derült volna ki, remélem ebből az összeállításból nyilvánvalóvá válik, mekkora móka volt ez a pár nap... További…

Az előző bejegyzésben már majdnem eljutottunk a szállásunkig, a Berlinerhüttéig. Hajtás után, fotókkal gazdagon dokumentálva (és meglehet, kicsit hosszan) következik a folytatás.A Berlinerhüttéről – már amennyiben lehet hüttének hívni, hiszen egész…

Alapvetően, ugye, egy ilyen eseményen gyalogolni kell, tehát azon nem nagyon van mit agyalni, hogy mivel töltse az ember a napját. A hogyan kapcsán azonban van pár megfontolásra érdemes dolog, már természetesen azon kívül, hogy egy ekkora távra fel kell készülni mind testileg, mind…

A minap beszéltem Balázzsal valami ügyben. Köszönés helyett így vette fel a telefont: "B@szki, most már aztán igazán beérhetnél Tatára!" Hát tessék.7. Vadkerítések és látomások - Koldusszállás (83,74)Végül a bányahegyi pihenő is jó fél órás lett. Amíg én…

Tovább után folytatódnak a Kinizsi100-on megélt viszontagságok. Az eleje után itt a középső szakasz.5. One more drink, Lacikám Tomikám? - Mogyorósbánya, Kakukk vendéglő (51,75)A Getéről az ereszkedés sem volt zökkenőmentes: nem hosszú ugyan, de velős. Meredek, köves,…

A múltkori posztban arról esett szó, hogyan készültünk a Kinizsi100-ra. Hajtás után arról lesz szó, milyen volt benne lenni.1. Apaaaa, kezdőőődik - Békás (0)A hajnali HÉV-en harsányan nosztalgiáztak marcona sporttársak korábbi Kinizsiken szerzett élményeik fölött,…

Az Index vonatkozó fórumán valaki feltette a kérdést: Miért megy el az ember a Kinizsi100-ra? Tényleg, miért is? 1300 résztvevő, 100 kilométer távolság, megbabonázva 3000 méter szintkülönbséggel, és erre az egészre a szintidő 24 óra. Van, aki transzcendentális élménynek…