Balázzsal a közös múltunk elég hosszú. 14 éves korunk óta ismerjük egymást, gimnáziumi osztálytársak voltunk. Azokban az időkben a Vinye ‑ Porva-Csesznek útvonalon tettünk néhány emlékezetes túrát. Mindjárt a legelső után majdnem ki is hajítottak minket az iskolából. (Erről talán lesz is majd egy teljes értékű bejegyzés.) 

Ő a csapat firkásza - végzettségét tekintve zsurnaliszta. Egy hetilapnál dolgozott, egész vállalható cikkeket jegyzett. A hetilaptól dobbantott, de attól még a toll maradt a fegyvere - a szó legszorosabb értelmében, merthogy most a Honvédség berkein belül bűvöli a betűket.

Fent ő az, aki (a hegymenet, az ereszkedés, az eső, a havazás, a napsütés, a szél stb. miatt) egyfolytában nyavalyog, és keresi az ürügyet, hogy miért nem kéne megmászni az adott hegyet.

Erre az évek alatt egész körmönfont taktikát épített fel. Pechjére már kiismertük: először mindig a „Gyerekek, akarjuk mi ezt?” típusú költői kérdések jönnek. Aztán következik a „Menjünk inkább valami fürdőhelyre!” motívum; ezt a napirendi pontot elég sokáig mantrázza. Aztán előbb vagy utóbb az autópályán úgyis akad egy kijárat, ami valami strand/wellness-fürdő/tengerpart közvetlen megközelítési útja. Ilyenkor jön a „Tessék, csak pár kilométer, és már csobbanhatnánk is…”. Amint elhagyjuk az aktuális elágazást, némi lelkifurdalást ébresztő szöveg következik, a megfelelően szemrehányó hangsúllyal, majd hamarosan kezdődik a ciklus elölről. Az utolsó ütőkártyát a hegy lábánál veszi elő: „Srácok, menjünk felvonóval, én szívesen befizetlek benneteket…”

Persze ugyanúgy élvezi a túrát, és amikor éppen nincs ott velünk, hiányzik is, a nyavalygásaival együtt.

Egyszer kapott egy erősen akciós ajánlatot és egy pillanatra elgyengült; azóta büszke tulajdonosa a világ legcsúnyább jégcsákányának. Időközben kiderült, ez a csákány nem egyedi darab az országban: Balázs ugyanis - többé-kevésbé munkaköri kötelességéből is kifolyólag-, a netet túrja, és ha véletlenül talál egy fotót arról, hogy másnak is van ilyenje, kötelességének érzi, hogy azt nagy büszkén az orrunk alá dörgölje.