„A Triglav nem egyszerűen csak egy hegy, a Triglav egy királyság”
Ezzel a fennköltséget reményeim szerint le is tudtam erre a posztra. 
Az idézet amúgy egy bizonyos Julius Kugytól származik, aki nagyon-nagyon odavolt a hegységért. Julius barátunk a wikipédiás szócikk alapján egyébként jó arcnak tűnik: foglalkozott ezzel-azzal, jogász volt, irodalmár, botanikus és zenész, az I. vh-ban, meglehetős helyismerete okán a KuK hegyivadászok mellett volt vezető (állítólag harcolni nem harcolt), nem mellesleg megnyitott 50+ új útvonalat a Júliai-Alpokban és elsőként mászta meg (tegyük hozzá: hegyi vezetők társaságában) a Skrlaticát (2740) és a Jôf di Montasio-t (2754). Nem unatkozott, az egyszer biztos. A Triglav Nemzeti Parkban (Triglavski Narodni Park, a továbbiakban: TNP) levő szobra kedvenc csúcsára, a Jalovecre néz.
Az idézet amúgy egy bizonyos Julius Kugytól származik, aki nagyon-nagyon odavolt a hegységért. Julius barátunk a wikipédiás szócikk alapján egyébként jó arcnak tűnik: foglalkozott ezzel-azzal, jogász volt, irodalmár, botanikus és zenész, az I. vh-ban, meglehetős helyismerete okán a KuK hegyivadászok mellett volt vezető (állítólag harcolni nem harcolt), nem mellesleg megnyitott 50+ új útvonalat a Júliai-Alpokban és elsőként mászta meg (tegyük hozzá: hegyi vezetők társaságában) a Skrlaticát (2740) és a Jôf di Montasio-t (2754). Nem unatkozott, az egyszer biztos. A Triglav Nemzeti Parkban (Triglavski Narodni Park, a továbbiakban: TNP) levő szobra kedvenc csúcsára, a Jalovecre néz. A Triglav jelentése egyébként: Háromfejű, tehát ha egy kis képzavarral akarnék élni, akkor akár azt is mondhatnám, hogy 2004 nyarán a legfontosabb célkitűzésünk az volt, hogy megmásszuk ezt a háromfejű királyságot. 
Viccet félretéve: a szlovénoknak a Triglav már-már tényleg egy nemzeti kegyhely, ahová legalább egyszer az életben minden szlovénnak kötelező felmennie. Az általános Triglav-dominancia abban is megmutatkozik, hogy a környéken szinte minden sportklubot, könyvtárat és egyéb közösségi tereket róla neveztek el, de aki értő szemmel figyelt, az a foci-vébén szereplő szlovén válogatott mezén is észrevehette a hegyet (itt fent a képen a fehér mezes fiún látható).
Viccet félretéve: a szlovénoknak a Triglav már-már tényleg egy nemzeti kegyhely, ahová legalább egyszer az életben minden szlovénnak kötelező felmennie. Az általános Triglav-dominancia abban is megmutatkozik, hogy a környéken szinte minden sportklubot, könyvtárat és egyéb közösségi tereket róla neveztek el, de aki értő szemmel figyelt, az a foci-vébén szereplő szlovén válogatott mezén is észrevehette a hegyet (itt fent a képen a fehér mezes fiún látható).Egyébként nagyon nehéz írnom erről a túráról, mert ez volt az első komoly (és sikeres) proto-endorfinos túránk, és az eltelt években (bár néhány helyen megfordultunk azóta) hivatkozási alappá vált (egyébként az egyszer már megénekelt Astrának is ez volt az első útja). Belénk égett, a sok apró részlettel együtt, és borozgatós-beszélgetős-nosztalgiázós estéken rendre előjön néhány alap-sztori erről a kalandról. Több részletben fogom kitenni, de még így is lehet, hogy olvashatatlanul hosszú lesz. Én szóltam.
Az előzmények
Néhány felhozó túra sikeres volt (Írott-kő, Schneeberg) egy pedig nem: szintén ráhangolódás-jelleggel, meg akartuk mászni a Tátrában a Vöröstorony-hágót. Sok szót nem érdemes erre vesztegetni, a lényeg, hogy a Magas-Tátra a csúnyábbik arcát mutatta, és úgy ronggyá áztunk menet közben, mint előtte még sosem. Havas eső, jég, mennydörgés – volt minden, ami ilyenkor jöhet. Mondanom sem kell, nem másztuk meg a Vöröstorony-hágót.
Én pár évvel korábban már jártam a Triglavnál – jó hosszú gyalogtúra volt, és ha minden igaz, ekkor indult a van-még-egymással-befejezetlen-ügyünk hegyek listája, merthogy a változatosság kedvéért a csúcsot - idő hiányában - nem másztuk meg. Aztán a kórházban (a kiváló Tolsztoj és Dosztojevkij urak társasága mellett) elég sok gondolatom forgott a hegy körül, egyértelmű volt hát, hogy a felhozó túrák után mi lesz a fő célpont.
Augusztus 20-a környékére terveztük a túrát, aminek 2 előnye van: 
a hosszú hétvége miatt 1 nappal kevesebb szabadságot kell ellőni, illetve Balázsnak pont 20-án van a születésnapja. Indulásnál aztán kiderült, hogy egy óriási buktatóval nem kalkuláltunk: éjszakai utazást terveztünk, hogy reggelre már a célterületen tudjunk lenni. Az ellátmányt közvetlenül indulás előtt akartuk beszerezni, csak éppen azt hagytuk ki a számításból, hogy egész Szombathely és a környező települések teljes lakossága a 3-napos hétvége előtti estére időzíti a nagybevásárlást. E. könnyek között búcsúztatott bennünket, mi elgurultunk a Tescoig, 20 perc alatt összeszedtük, amire szükségünk volt, majd több mint 2 órát álltunk sorba a pénztárnál. Ilyenformán persze már nem volt értelme éjjel utazni, hát szépen hazaoldalogtunk és végül másnap reggel (immáron sikeresen) újra elindultunk.
a hosszú hétvége miatt 1 nappal kevesebb szabadságot kell ellőni, illetve Balázsnak pont 20-án van a születésnapja. Indulásnál aztán kiderült, hogy egy óriási buktatóval nem kalkuláltunk: éjszakai utazást terveztünk, hogy reggelre már a célterületen tudjunk lenni. Az ellátmányt közvetlenül indulás előtt akartuk beszerezni, csak éppen azt hagytuk ki a számításból, hogy egész Szombathely és a környező települések teljes lakossága a 3-napos hétvége előtti estére időzíti a nagybevásárlást. E. könnyek között búcsúztatott bennünket, mi elgurultunk a Tescoig, 20 perc alatt összeszedtük, amire szükségünk volt, majd több mint 2 órát álltunk sorba a pénztárnál. Ilyenformán persze már nem volt értelme éjjel utazni, hát szépen hazaoldalogtunk és végül másnap reggel (immáron sikeresen) újra elindultunk.Hogy újfent egy kis aktuálpolitikai/történelmi kitérőt tegyünk: útelágazódásos miniszterelnökünk azzal tette emlékezetessé az indulás napját, hogy épp aznap bukott meg; a szánalmasan gyenge kormányzás végét a folklór pedig villámgyorsan a büntető „Kém over” szóviccel nyugtázta.
Az utat mindenképpen alacsony büdzséből akartuk megoldani; ennek megfelelően elég kevés készpénzt vitünk magunkkal, és szépen elterveztük, hogy ahol ránk esteledik, ott feldobjuk a sátrat, aztán majd csak lesz valahogy.
Bled, Vintgar, Bohinj, Savica, eső
Mivel az első nap az utazás miatt már úgyis az ördögé lett, csaptunk egy lájtos-turistás napot Bled környékén.
Személyes meggyőződésem, hogy Bled Szlovénia legszebb városa, egy igazi kis ékszerdoboz a hegyek között a bledi-tó partján. És nem mellesleg a tó is körüljárható egy óra alatt.Kezdésnek tettünk egy rövid kirándulást a Bled melletti Vintgar-szurdokba. Ez egy 1,6 km hosszú álomszép folyóvölgy, mindenféle víz fölötti falépcsőkkel, fapallókkal és a végén egy vízeséssel. Szintkülönbség nem sok van benne, aki Bled környékén jár-kel, annak a városka mellett mindenképp érdemes szánnia rá pár órát, akár kisgyerekekkel is.
Innen kocsival át Bohinjba, és felgyalogoltunk a Savica-vízeséshez. Ez a vízesés a Száva folyó egyik forrása és szintén nem csúnya. Na itt kapott el minket az eső először. Nem volt nagy, épp csak eláztunk, de az előttünk álló napokra való tekintettel, bizonyos aggodalommal szemléltük a felhőket és bíztunk benne, hogy a prognózis nem hazudott nagyot, és hogy lesz jó időnk is. A szállás miatt is főhetett a fejünk: a TNP-ben szigorúan tilos a feketézés, és ezt a parkőrök szigorúan be is tartatják. 
Tehát sem fenn a hegyen, sem a parkolóban nem lehet csak úgy feldobni a sátrat, így végül a bohinji kempingben kötöttünk ki. Este megpattintottuk a Balázs születésnapjára bekészített bort, aztán az ismét ömlő esőben, a kocsi felhajtott hátsó ajtaja alatt elköltöttük szerény estebédünket. A túrára való felkészülés jegyében korábban kölcsönkértem a „Mountaineering in Slovenia” című alapművet, melyben a szerző (Tine Mihelicnek hívják) az összes, műkedvelő mászók számára is hozzáférhető szlovén hegy útvonalleírásait gyűjtötte össze. A könyv akkoriban itthon nem volt kapható egyébként, csak Szlovéniában. Elalvás előtt még ez alapján tervezgettük, hogy hogyan is fogjuk hasznosan tölteni az időnket.
Tehát sem fenn a hegyen, sem a parkolóban nem lehet csak úgy feldobni a sátrat, így végül a bohinji kempingben kötöttünk ki. Este megpattintottuk a Balázs születésnapjára bekészített bort, aztán az ismét ömlő esőben, a kocsi felhajtott hátsó ajtaja alatt elköltöttük szerény estebédünket. A túrára való felkészülés jegyében korábban kölcsönkértem a „Mountaineering in Slovenia” című alapművet, melyben a szerző (Tine Mihelicnek hívják) az összes, műkedvelő mászók számára is hozzáférhető szlovén hegy útvonalleírásait gyűjtötte össze. A könyv akkoriban itthon nem volt kapható egyébként, csak Szlovéniában. Elalvás előtt még ez alapján tervezgettük, hogy hogyan is fogjuk hasznosan tölteni az időnket.Reggel aztán jött a feketeleves. A sátrunk kétrétegű és vízhatlan - abban az esetben, ha megfelelően ki vannak veszítve a kötelek, és nem ér össze a külső és a belső ponyva. A belső sátorban van egy zseb a kisebb, de fontos cuccoknak (kocsikulcs, szemüveg, stb). Én okosan ebbe a zsebbe tettem bele a könyvet. A könyv az éjszaka eldőlt, természetesen kifelé, így összenyomta a külső és a belső ponyvát, majd az így keletkezett „hídon” átszivárgó vizet szépen magába szívta. Elázott a gerince. Aztarohadtkettéba[kimoderálva]vaéletbe. Nyilvánvaló volt, hogy így nem lehet visszaadni a gazdájának - meg kell venni újra, erre pedig tartalékolni kell... Tisztán emlékszem, annyi helyi egységbe került, ami az egész hétre tervezett büdzsémnek nagyjából a negyedét jelentette. A szurdok is belépős volt, a vízesés is, a kempinget sem adták ingyen, térképre is szükség volt, a tetejébe meg még ez is – ott tartottunk egy nap után, hogy a keretem 70%-a már el is fogyott, és vertikálisan még egy árva centimétert sem tettünk meg. Meg esett is.
Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor Balázs finoman elkezdte pedzegetni, hogy mi lenne, ha a szlovén hegyek helyett mégis inkább a szlovén tengerpartra ruccannánk le…
Ennél azért jobban akartam ezt a hegyet, így a kezdeti sokk után erős homlokráncolások kíséretében hajoltunk újra a térkép fölé...
