A szavak után végre ismét a képeken a sor. Enjoy. További kisfilmek itt.

Eszter hívott. A felhő még nem vonult el, így térerő továbbra sem volt (nem is értem, hogyan tudott egyáltalán kicsörögni a telefonom), beszélni nem tudtunk. Csak annyit hallottam, hogy ő az, és hogy nem teljesen nyugodt a hangja, aztán pár szófoszlány után néma…

Másnap reggel egész jó időre ébredtünk, így a szöszmötölés után el is indultunk felfelé. Előző napról ismerve az utat, hamar eljutottunk a sziklás részhez. Kicsit aggódtam, hogy Gyula és Tamás hogyan veszik az akadályt, de semmi dráma nem volt, fennakadás nélkül haladtunk…

Már annak idején a Jalovec után eldöntöttük, hogy egy szép napon tiszteletünket tesszük a Júliai-Alpok olasz nyúlványain. Nos, ez a nap – pontosabban egy szombat-vasárnap-hétfő hosszított hétvége – 2012 júniusának elején jött el. Jôf Fuart, alias Viš, alias…

Egy kép többet ér ezer szónál. Hát még sok kép... A szavak az előző bejegyzésekben mesélnek (itt és itt), most a képeken a sor:   További kisfilmek itt.

Mint azt korábban már említettük volt, Balázs nem ezen a túrán volt élete csúcsformájában. Már az előző napi mászás is megviselte, mind fizikailag, mind pszichésen, ehhez hozzáadódott egy kvázi álmatlanul töltött éjszaka, így ő reggelre számot vetett magával és…

Íme egy újabb beszámoló azokból az időkből, amikor még egyencipőben jártunk, babaarcunk volt és a fejünk búbján a hajunkat hordtuk, nem a homlokunkat. A terv: Jalovec-Mangart gerinctúra. Nem nagy meglepetés, a célpontot újfent a Triglavon eláztatott könyvből néztem…

Egy kis bevezetőAz ötödik nekifutás félig-meddig ad hoc zajlott le. (Az előző négy itt olvasható: 1.0, 2.0, 3.0, 4.0.)Tulajdonképpen a Mont Blanc-ra készültünk, de oda – micsoda meglepetés! – nem jutottunk fel. Laca, Balázs, Radnai Gergő (őt Laca szervezte be), és…

A negyedik próbálkozásom a Dachsteinen nem is érdemel külön bejegyzést. Az időpont: 2008 május vége. Hosszú hétvége volt, bennem volt a mehetnék. Hát mi más lenne a cél? Természetesen: Der Dachstein. Így gondolta ez velem együtt  Balázs és Laca és…

Az én kis Dachstein-szappanoperám legutóbb 2-0-ás állásnál maradt abba - a hegy javára. Eddigre viszont már becsületbeli ügyként fogtam fel a dolgot (nekem ez a hegy kell!), így nem is volt kérdés, hogy záros határidőn belül vissza fogok térni. Ugyanabban az évben…

A Triglav-saga folytatódik! Elérkeztünk a befejező epizódhoz, amikor is az előző részek megpróbáltatásainak megkoronázásaképpen neki fogunk veselkedni a Triglavnak, majd hazamegyünk. Hogy a kettő között mi történt, arról hajtás után lehet olvasni, az előzményekről…

A kezdeti sorozatos szívások és az emiatt beálló pszichés mélypont után az előző részben a hegymászó-szerencse végre mellénk szegődött, és ügyesen megmásztuk a hegyet, melynek nevét elsőre lehetetlen kiejteni: a Skralticát Skrlaticát. Nyilván már…

Az előző részben eljutottunk a mélypontra, amikor a nagy zuhé következtében a harci tűz igencsak takaréklángon égett bennünk, viszont a nap végére az időjárás istenei mintha halovány, ámde bizakodásra okot adó jeleket küldtek volna. A mostani epizódból kiderül,…

Az előző posztból kiderült, hogy ezt a túrát anyagilag bizony alulterveztük(tem). Az izgatottan várt folytatásban arra a kínzó kérdésre kap választ a kedves olvasó, hogy önnönmagunk szopatását tudtuk-e még fokozni, és hogy maradt-e még legalább halvány…

 „A Triglav nem egyszerűen csak egy hegy, a Triglav egy királyság”  Ezzel a fennköltséget reményeim szerint le is tudtam erre a posztra. Az idézet amúgy egy bizonyos Julius Kugytól származik, aki nagyon-nagyon odavolt a hegységért. Julius barátunk  a wikipédiás szócikk…

Vegyészünk a minap megírta az első Grossglockner-túránk sztoriját, ahogy ő látta. Erre bennem is felbuzogtak az emlékek. Először ezeket kommentbe akartam írni, de hirtelen annyi minden tolult elő, hogy kiad egy önálló posztot is, és az is kiderül, hogy mi köze van a…