Alapvetően, ugye, egy ilyen eseményen gyalogolni kell, tehát azon nem nagyon van mit agyalni, hogy mivel töltse az ember a napját. A hogyan kapcsán azonban van pár megfontolásra érdemes dolog, már természetesen azon kívül, hogy egy ekkora távra fel kell készülni mind testileg, mind lelkileg. Tovább után olvasható néhány olyan tipp, amik nálam beváltak. Hátha egyszer valaki hasznát veszi...

Ragtapasz - talppárnákra, lábujjakra, az elképzelhető (és elképzelhetetlen) összes potenciális vízhólyagos területre, preventív jelleggel. Szerintem a Leukoplast a legjobb, annak a legmasszívabb a ragasztója. Ha mázlid van, összeragad a zoknival és azzal együtt lejön, ha nincs, akkor alatta nő vízhólyag, és azzal együtt ragad össze a zoknival. Na mondjuk ez konkrétan elég nagy szívás.

Rendszeres kaja - akkor is, ha nem kívánod. Ha már éhes vagy, elvesztél. A szőlőcukor felejtős – instant energia ugyan, de mihelyst felszívódott (márpedig hamar felszívódik), sokkal mélyebb gödörbe zuhansz bele. Inkább csoki, vagy valamilyen olajos magvak. Vagy a klasszikus szendvics. Sütőzoli például a sonkás-sajtos háromszög-melegszendóra esküszik.

Só – intenzív mozgásnál az ember izzad, és ásványi cuccokat veszít, amiket valahonnan pótolni kell az elektrolit-háztartás egyensúlyban tartása érdekékében (copyright by Laca). Ezt most egy tüchtig kis asztali sószóróval oldottam meg, de bizonyára léteznek szofisztikáltabb megoldások.

Voltaren - ha csak placebóként hat, már akkor is jó, de nálam izomlazítónak is bevált. Nem mellesleg sokkal elviselhetőbb a szaga, mint a Ben Gay-nek.

Pihenők – inkább több kisebb, mint kevés hosszú. Egy-egy hosszabb leállás alatt durván lemerevednek az izmok, és recsegő-ropogó végtagokkal  nagyon nem jó elindulni.   

Több váltás tiszta zokni – hosszú túrán mindig jól jön az ilyesmi. Solymositomi ezt még megfejelte azzal, hogy a pihenőknél kiszedegette és megszárogatta a cipőjének a talpbetétjét, így megúszta vízhólyagok nélkül a túrát. 

Tű-cérna – alapvetően úgy kell taktikázni, hogy ne legyen vízhólyag (lásd eggyel feljebb). Viszont ha már megvan, akkor érdemes kivarrni: keresztül kell rajta fűzni egy cérnát, így nem tud visszatelni vízzel. Szarnak így is szar, de legalább kisebb benne a nyomás, és kevésbé zavar. Néhány felejthetetlen pillanatot így is okoz, főleg akkor, ha a cérna, a Leukoplast és a zoknid a nap végére organikus egységgé gyógyul össze.

Nedves törlőkendő és valami testápolókrém – a lágyrészek a folyamatosan ismétlődő mozdulatsorok miatt dörzsölődhetnek (és jellemzően dörzsölődnek is). Amikor egy ilyen kidörzsölt bőrfelületre rácsorog egy kevés izzadtság, akkor villámgyorsan elszáll a harci szellem. Egyébként a nedves törlőkendő budipapír helyett is kiváló, és magunk közt szólva a cerkának sem árt néha egy kis frissítés. Nekem egyébként a kölyök toalettjéből elcsórt törlőkendők és a popsikenőcs vált be a legjobban. Balázs például hintőporozik.

Ivás - na ez érdekes kérdés. Inni ugyebár kell, sőt, egy ilyen túrán sokat kell inni, de cipelni meg nehéz. A legjobb talán az, ha minden adandó alkalommal tolsz magadba valami folyadékot. Az ellenőrző-pontokon általában van valami folyadék, tea vagy víz, a köztes időre meg fel kell tankolni. Én most kétszer fél liter vizet pakoltam a zsákomba, puffernek ennyi elég is volt.

Lábbeli – ez megint érdekes téma, embere válogatja. Vannak, akik a bakancsra esküsznek, mert tartja a bokát az egyenetlen terepen, én inkább a futócipőt preferálom. Puhább a talpa, jobb a csillapítása, és nem mellesleg jóval könnyebb, mint egy túrabakancs. Cserébe vizes terepen csúszósabb a talpa (nem baj, úgyis van nálam túrabot), hamarabb beázik (de hamarabb ki is szárad, egyébként meg néha nem is árt az a kis extra hűtés) és nem tartja a bokát. Nekem megéri a kockázatot, de tényleg embere válogatja.

Fejlámpa, meleg ruha – azt hiszem, ezt nem nagyon kell ragozni. Nem árt, ha a fejlámpához friss elemek is vannak bekészítve... Persze az igazán kemény srácok futva tolják végig az egész Kinizsi100-at és be is érnek tizenpár óra alatt, nekik ilyesmire nincs szükségük, de azért ők a kisebbség.

Túrabot – leveszi a terhelés nagy részét a lábadról, cserébe a vállövben is lesz izomláz. Eleinte berzenkedtem ellene („úgyis csak beleakad a lábam”), ma már nem mennék nélküle komoly túrára. Túraboltokban mindenféle csili-vili botokat adnak aranyér’, én a teszkó gazdaságos verzióra esküszöm – akcióban 1000 HUF/stück, és rezgéscsillapítás (na jó, ütődés-elnyelés) is jár hozzá. A hátránya akusztikai: aszfalton idegesítő az állandó kopogás.