Az alábbi kis szösszenet a hétvégén készült. MBJ-vel felmentünk a Szent Vid felől Írott-kőre és vissza. Rajtunk kívül is bőven voltak emberek a hegyen: egymással párhuzamosan két teljesítménytúra is zajlott a Kőszegi-hegységben, ezúton is köszönjük a pontőr bácsiknak és néniknek, hogy lelkesen osztogatták a pecsétet MBJ-nek. Akinek amúgy élete eddigi legkeményebb túrája volt ez, és a táv nagyobbik részét a saját lábán tette meg, de kínosan ügyelt arra is, hogy az én kondícióm is rendben legyen (jelige: "még nem zsibbadt el a lábam, még nem szállok le").

A felvételhez nem kellett más, mint 

- szélcsend és napfény; ez utóbbiból be is sokalltam, ugyanis a mai napig hajlamos vagyok megfeledkezni arról a tényről, hogy annak ellenére, hogy én magam továbbra is aktív életmódot igyekszem élni, a hajhagymáimról ugyanez már vagy egy évtizede nem mondható el, így a kopasz fejem jól leégett

- egy kompakt akciókamera

- egy adapter, amivel a kamerát a túrabotra lehet rögzíteni (a.k.a. szelfibot)

- csicsergő madarak

- egy kissé fáradt, ám annál feldobódottabb, és ennek megfelelően lelkesen csicsergő kisfiú

(- egy élő kameraállvány, akinek a nyakában ücsörögve lehet kommentálni a nap addigi eseményeit).

Az alábbiakban tehát a show eddig, azaz MBJ összefoglalója a nap eseményeiről. Bónusz: a család éppen jelen nem lévő másik felének szóló bensőséges üzenet (2:02-től).

Hangerőt fel, gyerekszáj on:

Gyerekszáj off: Vigyázz Schneeberg, jövünk!