Lassan készül az írott-kői síkaland beszámolója is (a hangsúly a lassan-on van), de addig is - mintegy kedvcsinálónak az előttünk álló szezonra - hajtás után itt lesz egy jó kis videó. 

Amit látunk: sziklamászás,  homokkövön, az Elba mentén. Siegfried Johne az Augustinhangel nevű, VIIa nehézségű utat tolja elölmászásban. Virtigli homokköves mászás ez, klasszikus stílusban: emberünk 8-10 méterenként tud egy-egy köztest rakni. Ugyebár az Elbánál a homokkövekre nagyon vigyáznak, ezért nincsenek szétfurkálva, ha akad egy-egy homokóra, azt meg lehet fűzni, esetleg csomóéket lehet begyömöszölni valami repedésbe, és ezzel vége is - ha egy ilyenbe beleesik valaki, 16-20 métert pottyan lefelé. Brrrrrr, belegondolni is kemény. Tegyük hozzá gyorsan, azért a biztonság kedvéért Herr Johne mellest is hord, és azt a kevés homokórát mintaszerűen fűzi meg. Hősünk - lehet hogy ő az új példaképem? - bemutatja hibátlan kéménytechnikáját, felvillantja a sziklamászó-repertoár alapvető trükkjeit, prezentálja, hogyan kell piaz-technikával mászni, és a neccesebb szakaszokon is megfontoltan, okosan, gyakorlott mozdulatokkal halad át. Kultúrált, összeszedett és magabiztos - igazi örömmászást láthatunk. Bár több kötélhossz az út, nem váltott mászással halad a parti, végig emberünk vezet; ennél a mászásnál a másodmászó (teljesen tisztában lévén alárendelt szerepével) diszkréten meghúzódik a háttérben. 

Azonban ezeket a jelzőket elég sok mászásról el lehet mondani, és manapság egy komoly sziklamászó számára a VII-es nehézségi fokozat nem is annyira egetverően erős. Hogy akkor mégis mi mondatja velem, hogy ez a mászás egyedi zsenialitásával úgy emelkedik ki a többi közül, mint villanypózna a búzatáblából?

Tovább után kiderül.

Az igazán nagy truváj: Herr Johne mindezt 77 évesen adja elő... Ennyi, pont. Onkel Siegfried, maxi riszpekt Neked, und Berg heil!