HTML

A firkász, a vegyész és a bölcsész hegyi kalandjai

A firkász, a vegyész és a bölcsész, cimboráikkal együtt az elmúlt néhány évben begyűjtöttek jó pár élményt jó pár hegyen. Most elérkezettnek látták az időt arra, hogy ezeket közre is adják. Reményeik szerint szórakoztató formában. Vélemény, ötlet, tetszésnyilvánítás, fikázás, egyéb - vagy kommentbe, vagy ide: endorfin.k.e@gmail.com

Friss topikok

Triglav újratöltve - Júliai-Alpok, 2009, 1.0

2013.12.22. 23:19 hunquintil

A helyszín ismét Szlovénia. A szokásos kora nyári, késő tavaszi kiruccanás célpontját ezúttal Laca dobta be: előtte nem járt még soha a Triglavon. Balázzsal nekünk jó emlékeink voltak a hegyről, így Laca javaslata gyakorlatilag ellenállás nélkül átment.

Szóval Triglav, újra, 2009 május végén.

A szokásos hajnali indulás és az utazás borongósra sikeredett: esett ugyanis. Sőt, a csúnya kövér esőfelhők egészen Klagenfurtig kitartottak, ezzel kiváló muníciót biztosítva a hátsó ülésről menetrend szerint érkező, „Végülis Villach-Warmbad útba esik” típusú kísértéseknek.

Szerencsére, ahogy az A2 utolsó alagútján átértünk, egycsapásra megváltozott az időjárás képe, és mire az öreg Astrával – komoly koromfelhőket kibocsátva - átküzdöttük magunkat a Wurzenpass-on, a Prisank már többé-kevésbé ragyogó kék háttér előtt tornyosult.Prisank_2.jpg

A Krma-völgy parkolója volt az alaptábor; meglehetősen hosszú és kanyargós út visz odáig. Útközben láttunk ilyen farmergatyás-tornacipős arcokat gyalogolni az út mellett, gondoltuk, tesznek egy rövid kis kirándulást a hegyek lábánál a sűrű fenyvesben, aztán visszamennek ejtőzni valamelyik közeli városkába.

A parkolóban nagy meglepetésünkre egy régi középiskolai évfolyamtársunkkal és csapatával futottunk össze. Ők már túl voltak a parkolós tücskörészésen, épp csak pacsiztunk és indultak is. Mi magunkhoz képest gyorsan letudtuk a pakolászást, aztán utánuk eredtünk.

A Krma-völgy egyébként szép, olyan, mint a többi környező völgyek így tavasz végén: morénás út, kétoldalt magasan húzódó gerincekkel, gyér növényzettel, és egészen mélyre lenyúló hónyelvekkel. Katlan.JPGA moréna helyett viszonylag hamar átváltottunk a hónyelvekre, és hamarosan azon kaptuk magunkat, hogy a völgy kiszélesedett katlanná. Egy ilyen katlanban az a jó, hogy a környező magas gerincekről és csúcsokról az összes lavina ide fut össze. És valóban, ahogy körülnéztünk, 3 vagy 4 különböző irányból láthattuk korábbi lavinák egyértelmű nyomait – hacsak nem valami vicces kedvű óriás tördelte el véletlenszerűen derékban a fenyőfákat.

Ebből az is következett, hogy jelzést nemigen láttunk, jelzések helyett viszont lábnyomokat igen. Követtük hát jobb híján ezeket fel az egyik oldalvölgybe. Nagyon szép, festői völgy volt, külön örömünkre szolgált, hogy hó már nem volt benne (nem hát, hiszen az már lejött a katlanba) – csak kár, hogy nem a jó irányba vitt.

Elnyomtunk hát néhány diszkrét káromkodást az orrunk alatt, és traverzoztunk egyet tökön-paszulyon keresztül, hogy visszaérjünk a helyes útra.

Ahogy így folytattuk a hótaposást felfelé, apródonként fordult az idő, beúsztak a felhők.  Kredarica.JPGElőször csak eső szemerkélt, ami hamarosan havas esőre váltott, ami hamarosan igazi, őszinte karácsonyi hóesésbe fordult. Végül gyakorlatilag zéró látási viszonyok között értük el a Kredarica-házat, aznapi célunkat. Mivel a harci kedvünk és az időjárás alakulásának szorzata általában állandó, mire a házhoz értünk, mondhatni le voltunk törve, mint a bili füle.

webcam.jpgEz persze nem akadályozott bennünket abban, hogy élve a kültéri webkamera nyújtotta lehetőséggel, még ha extra fagyoskodás árán is, de képes, és – ez tán még fontosabb – valósidejű bejelentkezést adjunk az otthoniaknak. Így legalább ők is láthatták, hogy nem szórakozni jöttünk mi ide...

Szezon előtt voltunk, a környéken az évnek ebben a szakában csak ez a ház van nyitva. műszer.JPGEz is csak azért, mert a ház egyben meteorológiai kutatóállomás is, és a kocaturisták kiszolgálásán kívül komoly kutatómunka is folyik itt egész évben. Ilyenkortájt amúgy a túrázókat is az időjósok szolgálják ki.

A hóesés okozta sokkot különböző, alkoholtartalmú frissítők elfogyasztása révén csökkentettük a rögtönzött (és szűkkörű) évfolyam-találkozón, hogy aztán még nagyobb sokként érjen minket a reggel látott farmeros-tornacsukás srácok felbukkanása. Igen, ezek az arcok tökig átázva, a hólétől lucskos vászoncipőjükben felküzdötték magukat 2500 méter magasra. Felelőtlenség volt tőlük így nekiindulni? Természetesen igen, de az elszántságuk megérdemel egy riszpektet.

Amíg azt bámultuk, hogyan szárogatják a cipőt a kályha mellett, csuka.JPGa szomszéd asztalnál egy jelentős létszámú szlovén társaság (lehet hogy hegyimentők is voltak köztük, de időjósok biztosan) éppen születésnapozott. Viszonylag hamar meg is hívtak minket egy „kérjünk előre bocsánatot a sporttársaktól a közelgő egész éjszakai fékevesztett dorbézolás miatt” jellegű pálinkára.

Mi aztán viszonylag időben elvonultunk aludni, és ami engem illet, csak egyszer riadtam fel bakancsos lábak dobogására valamikor hajnalban. kápolna.JPGMiközben átfordultam a másik oldalamra, álmatagon nyugtáztam magamban, hogy azért mégiscsak kemény csávók ezek a szlovének, az esti piálás után kora hajnalban már neki is tudnak vágni a mászásnak.

Reggelre eltűntek a felhők, csípős hidegben és vakító fényviszonyok közepette konstatálhattuk, hogy 15 centi friss hó fed mindent. Amúgy a behavazott szomszéd kápolna, illetve az alacsonyabban húzódó felhőtengerből kikandikáló csúcsok valóban lélegzetelállító látványt nyújtottak, cserébe a Triglavra vezető út ugyanúgy be volt havazva. Megállapítottuk tehát, hogy időszerű lenne valami B-terv után nézni.felhőtenger.jpg

A Triglav - mint az közismert - nagyon népszerű célpont, ennek megfelelően a környéken sok menedékház van. Azt találtuk ki, hogy kihasználva a tartalék napunkat, nem ugrunk neki rögtön a csúcsnak, hanem teszünk egy körtúrát, elmegyünk az egyik ilyen szomszédos házig (ahol történetesen 5 évvel azelőtt már megfordultunk), aztán meglátjuk, hogyan tovább.

Ahogy így tervezgettünk, és persze közben vágyakozó Triglav.JPGpillantásokkal bombáztuk a csípős levegőben karnyújtásnyi távolságra látszó csúcsot, nagy meglepetésemre elkezdtek előszivárogni a mulatozós szlovének. Kiderült, hogy a nagy hajnali lábdobogás nem az indulásukat jelezte – épp ellenkezőleg, akkor vonultak föl a szobájukba. Kicsivel később egyikük csatlakozott hozzánk, jött segíteni bámulni a csúcsot. 

Az alábbi párbeszédet sikerült lebonyolítanunk:

-         Today? Summit? – kérdeztem.

-         Oh, no, go down.

-         Too much snow?

-         Too much drink…

Ezek szerint mégsem annyira kemények… Viszont a másnaposság ködén át is felhorgadt bennük a kötelességérzet, mert a tornacipős fickókat is a szárnyaik alá vették, és végül együtt mentek le.

indulás.jpgMi is összeszedtük magunkat, és elindultunk a Stanicev dom felé. Egy darabig egy havas oldalban ereszkedtünk, aztán észrevettük a jelzett utat.

Nos, a jelzett út egy ferrata volt; na most erre a ferratára esett ugye előző nap 15 centi friss hó, de ez igazából mindegy is volt, mert még a régi hó sem olvadt le róla. A jeges sziklákon nem akartunk svédtornázni, maradt két másik opció: elharántolunk a sziklák alatt a meredek hólejtőn, ami házi kicsúszáskirályunkat a soraink között tudva hordoz magában némi rizikófaktort, VAGY lemegyünk jóval lejjebb egy katlanba, ami ugye laposabb, de emiatt hosszabb is, másrészt onnan felfelé kell menni a házhoz, végül ott van még a lavinák kérdése is…

Traverzoztunk.

Miután a legneccesebb szakaszon átjöttünk, meginterjúvoltuk Balázst, milyen volt. Megkapóan egyszerű, egyszersmind sebészien pontos, ugyanakkor szűkszavú és mégis gyermekien őszinte helyzetértékelése 0:52-nél:

(Folyt. köv.)

Szólj hozzá!

Címkék: szlovénia hegymászás endorfin túrázás hobbi élménybeszámoló alpok triglav júliai alpok

A bejegyzés trackback címe:

https://endorfin.blog.hu/api/trackback/id/tr815704064

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása